fbpx

Húsfogyasztás I. rész

Húsfogyasztás

A húsfogyasztás kérdésköre az elmúlt 10-15 évben vált kiemelkedő témakörré. Ennek egyrészről van egy etikai és ezzel párhuzamban egy, az egészséget érintő vetülete is. A 19. században indult mezőgazdasági iparosodás magával hozta a profitorientált birtokos elgondolást is. A gazda szellemet felváltotta a birtokos üzleti forma, ahol a legkisebb energiabefektetéssel elért maximumra törekednek a tulajdonosok, legtöbbször bármi áron. A probléma gyökere nem szimplán abból az egy ágból ágazik szét, hogy a városi ember nem nevel és javarészt soha nem is kerül testközelbe az állat neveléssel, hanem eljutottunk oda, hogy már a tulaj vagy a tulajdonosok sincsenek kapcsolatban az állatokkal. „Tartsd a jószágot természete szerint.”– hangzott őseink mondása. Ezt az elvet figyelembe véve egy egészségesen felnevelt állat került levágásra és elfogyasztásra az évezredek során. Ebben a cikkben nem célom az etikai aspektusok teljes körbejárása, mindössze a két elem kapcsolatára szeretném felhívni a figyelmet. Manapság az intenzív állattartásnak hívott ipari tömegtermelésben az állatoknak nincs lehetőségük a mozgásra, friss levegőre és természetes táplálékukra. Egy mesterséges közegben, egymást taposva, vagy fémrácsokkal elválasztva élnek hatalmas tömegekben. (Földlakók, dokumentum film, 2005) Ez magával hozza a betegségek futótűzszerű terjedését is, hiszen az állatok immunrendszere gyenge, testük kimerült és enervált. Ennek következményeként antibiotikumokra szorulnak nem is kis mennyiségben. Országoktól függően a teljes antibiotikum felhasználás 60-80%-át az állattenyésztés használja fel. Mindezek mellett egyéb gombaölőt és vírus ellenes készítményeket is kapnak szükségszerűen. Ahol pedig engedélyezett pl. az Egyesült Államok, ott jelentős a hormonokkal való hozamnövelés is és a génmanipuláció. (1)

Biológia áttekintés, őseink Élete

A húsfogyasztás kérdésköre az elmúlt 10-15 évben vált kiemelkedő témakörré. Ennek egyrészről van egy etikai és ezzel párhuzamban egy, az egészséget érintő vetülete is. A 19. században indult mezőgazdasági iparosodás magával hozta a profitorientált birtokos elgondolást is. A gazda szellemet felváltotta a birtokos üzleti forma, ahol a legkisebb energiabefektetéssel elért maximumra törekednek a tulajdonosok, legtöbbször bármi áron. A probléma gyökere nem szimplán abból az egy ágból ágazik szét, hogy a városi ember nem nevel és javarészt soha nem is kerül testközelbe az állat neveléssel, hanem eljutottunk oda, hogy már a tulaj vagy a tulajdonosok sincsenek kapcsolatban az állatokkal. „Tartsd a jószágot természete szerint.”– hangzott őseink mondása. Ezt az elvet figyelembe véve egy egészségesen felnevelt állat került levágásra és elfogyasztásra az évezredek során. Ebben a cikkben nem célom az etikai aspektusok teljes körbejárása, mindössze a két elem kapcsolatára szeretném felhívni a figyelmet. Manapság az intenzív állattartásnak hívott ipari tömegtermelésben az állatoknak nincs lehetőségük a mozgásra, friss levegőre és természetes táplálékukra. Egy mesterséges közegben, egymást taposva, vagy fémrácsokkal elválasztva élnek hatalmas tömegekben. (Földlakók, dokumentum film, 2005) Ez magával hozza a betegségek futótűzszerű terjedését is, hiszen az állatok immunrendszere gyenge, testük kimerült és enervált. Ennek következményeként antibiotikumokra szorulnak nem is kis mennyiségben. Országoktól függően a teljes antibiotikum felhasználás 60-80%-át az állattenyésztés használja fel. Mindezek mellett egyéb gombaölőt és vírus ellenes készítményeket is kapnak szükségszerűen. Ahol pedig engedélyezett pl. az Egyesült Államok, ott jelentős a hormonokkal való hozamnövelés is és a génmanipuláció. (1)